Anya, igazad volt! Ha baj ér, mindig a Te szavaid csengenek a fülemben: “Gondolj arra, hogy ennek valamiért így kellett lennie, én azt vallom, minden okkal történik. Nem mindig tudjuk egyből, mi okból, de idővel kiderül.” Idővel mindig ki is derült, csak ki kellett várni. Pl. azért szakított velem egy srác, hogy utána találjak egy… Tovább »
Így kellett lennie
Anya, igazad volt! Ha baj ér, mindig a Te szavaid csengenek a fülemben: “Gondolj arra, hogy ennek valamiért így kellett lennie, én azt vallom, minden okkal történik. Nem mindig tudjuk egyből, mi okból, de idővel kiderül.” Idővel mindig ki is derült, csak ki kellett várni. Pl. azért szakított velem egy srác, hogy utána találjak egy… Tovább »
Anya, igazad volt! Vannak mondások, amiket gyakran ismételgettél régen, de akkoriban egyik fülemen be, másikon ki. Azóta kettő a kedvencemmé vált. Az egyik: “Amilyen a mosdó, olyan a törülköző”. Egyrészt gyerekként ez egy nagyon fura közmondásnak tűnik, tök bénának gondoltam, most viszont egyre gyakrabban jut eszembe (Még akkor is, ha nem mondogatom. Tartogatom a gyerekeimnek). Ennek… 
Anya, most már megértelek! Emlékszem, amíg otthon laktam, minden héten vasárnap takarítottál. Ráment legalább a fél napod, és már este lehajolva mentél fel a lépcsőn az emeltre, és csipegetted össze a szöszöket. Szinte minden héten kifakadtál, csak egy napig tartana az a rend és tisztaság! A család többi tagjának hála egy óráig se tartott… Nem értékeltük,… 
Anya, igazad volt! Gyerekként én is a finnyások táborát gyarapítottam, sőt, ez tiniként mit sem változott, ha nem még határozottabban fújjogtam kajákra. Te persze mondtad, hogy később majd ez meg fog változni, Apa se szerette a tökfőzeléket régen, bezzeg most… És én elhittem? Nyilván nem. Minden megváltozott, amikor kolis lettem, és elköltöztem otthonról. Üdv a… 
Ritkán kezdek így egy bejegyzést, de Anya, ebben szerintem nekem van igazam. Amióta az eszemet tudom a vérségi kötelék úgy van beállítva, mint szent kötelék, ami eleve elrendeli, hogy mivel rokona vagyok XY-nak, ezért szeretnem KELL, tisztelnem KELL, stb. Na azzal amúgy se értettem soha egyet, hogy valakit azért kell pl. tisztelni, mert felnőtt, mert… 
Anya! Néhány napja a munkahelyemen ebéd közben azon filóztam, ha legközelebb jösztök Pestre, nem étterembe mennénk, hanem én főznék Nektek valamit. Aztán ezen a szinten meg is rekedt a történet, ugyanis lövésem sincs, mit főznék Nektek. Nem tudom, mi a kedvenc kajád, vagy az Apáé, vagy a Mamáé, és ettől olyan sokkot kaptam, hogy rágni… 
Anya, egyre jobban hasonlítunk. Már évek óta mondják az emberek, hogy külsőleg kiköpött Te vagyok, de viselkedésben is kezd ez előjönni. Bár nem meglepő, ki másra kéne hasonlítanom? Emlékszel, hétfő este beszéltünk kihangosítva telefonon, és számon kérted, hogy miért nem tettem még ki a tőled kapott ajándékot. Gábor a dialógust hallva majdnem nevetni kezdett. Azt mondta… 
Anya, igazad volt! Az előbb láttam két lányt, szerintem… nem t’om, nehéz a mai tinikről megállapítani, de olyan 14 évesnek tippelném őket. De nem biztos. Testalkatilag vékonyak, formátlanok voltak, viszont a kiló smink meg a “H&M tömegkülső” öregíthetett rajtuk. Mindegy. A lényeg, hogy egyforma magassarkú bokacsizmát viseltek, amiben egyáltalán nem tudtam menni, fájdalmas látványt nyújtva…. 
Háh, ez lesz az első bejegyzés, ami nem úgy kezdődik, hogy Anya, igazad volt! Mert ebben nem volt, bár szerintem ennek Te és Mama örültök a legjobban. A főzés… Te jó ég, mennyit hallottam, hogy nem segítek nektek, amikor főztök… miért nem segítek? Hogy fogok én így megtanulni így főzni? A “férjemmel tán rendelt pizzán… 
Anya, igazad volt! Gáborral este arról beszéltünk, mennyire szeretek síelni, milyen jó sport, ám milyen rég voltam már. Elmeséltem neki, hány országban síeltünk, mi volt a program, mit imádtam benne annyira, miközben azért eszembe jutott, hogy tizenhat évesen totál mást érzékeltem belőle, mint amire emlékszem. Tíz éve semmi kedvem sem volt ott lenni. Nem dobott… 