Ritkán kezdek így egy bejegyzést, de Anya, ebben szerintem nekem van igazam.
Amióta az eszemet tudom a vérségi kötelék úgy van beállítva, mint szent kötelék, ami eleve elrendeli, hogy mivel rokona vagyok XY-nak, ezért szeretnem KELL, tisztelnem KELL, stb. Na azzal amúgy se értettem soha egyet, hogy valakit azért kell pl. tisztelni, mert felnőtt, mert tanár, mert akárki. A tiszteletet IS mindenkinek (!!!) ki kell érdemelnie.
De az, hogy éreznem kéne bármit valaki iránt, akit mondjuk évek óta nem láttam, de elvileg rokon, “család”, az nonszensz.
Például: miért kéne elmennem annak az unokatesómnak az esküvőjére, aki
1.: hónapokon át lekoptatott, amikor találkozni akartam vele (igen, sértve éreztem magam emiatt, most már szimplán nem érdekel)
2.: évekig nem adott életjelet magáról, ha nincs facebook meg instagram, azt sem tudtam volna, mikor hol nyaral
3.: esküvő előtt két hónappal ír, hogy “bár régóta nem beszéltünk, eljössz-é”. Ez… csak nekem fura?
4.: “El tudsz-e jönni”, azaz lefordítva: nem tudom, van-e barátod, de nem is érdekel, ne hozz senkit. Nem tudom, mióta nem párosával hívjuk meg az embereket…
Szóval nem, nem fogok elmenni az esküvőjére, mert lehet, hogy a rokonom, de már rég nem érdekel, mi van vele.
Az élet túl rövid, hogy olyan emberekre pazaroljuk az időnket, energiánkat, pénzünket, akik egyébként magasról sz**nak ránk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: